Kavarjunk össze mindent.
Ölelkezzünk az éjszakában.
Nyomj puszit az arcomra, mintha mi sem történt volna.
És amikor mennék, szoríts magadhoz.
-Mit csinálsz? Nem válaszolsz.
Szemembe nézel, úgy mint először.
Szabadulnék. Nem bírom. Szeretlek.
És ilyenkor nem engedsz, fogod a kezem.
Hogy csináltad?
Hogy kéz a kézben állunk?
Erre vártam mióta.
Mégis jobban félek, mint előtte.
Elengedsz.
Én meg futok.
Csak futok a semmibe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: